elvesztettem egy trollt. szombaton még megvolt, azóta nem találom, pedig kiforgattam az összes zsebemet, de jobban elkallódhatott. pofátlanság tőle, rádióhullámokon se érem utol. a mentő nem vitte, közös barátok se hallottak felőle. ennyi, egy hely lehet még ahova került, de arra gondolni se akarok. ha látsz elveszett trollt engem értesíts, a megtalálónak egy ebéd meghívás, mindenképpen dukál..

najó, de az abszint az amit lángoló kockacukorral isznak, és betíltották mert üröm(?) az amiből készitik?

hja, mennyit kéne tanulnom, hogy rájöjjek, hogy semmit se tudok.. viszont ma együt utaztam egy kiköpött audrey tautouval a villamoson, és ha ő volt akkor igazán pöttöm egy nő, határozottan alacsony..

új szöveg szórólaposztóknál a felszabon, elbűvölő;

    ' tessék, a másik oldalára, írhatsz, vagy rajzolgathatsz, vegyétek.. '

most a leghőbb vágyam, hogy haza rongyoljak, s hagyjam lecsukódni a szemhéjam tévézés közben, de szerdára elhívott a szaxis srác, westbalkánba, merthogy ő is lenn lesz, elkísér valaki? nem akarok egyedül lemenni, hátha szerdáig kirázom az  álmosságot szememből, és elfogadhatóbb társaságot nyújtok a mostaninál..

beszélgettem ma a szaxofonos sráccal, akiről már írtam, a nyugatin, a vidám improvizációkat produkálóval. horvátországból jött, barátai élnek itt, akikkel legutóbb spanyol országba jártak, most meg itt bérel az egyikükkel lakást, ’ötvenezer forint’ ’more expensive’.

beszédes volt, barátságos is, a végén megköszönte, hogy megálltam, mert nem nagyon állnak meg az emberek. amikor eljöttem, éreztem, hogy alig mozognak az ujjaim, pedig tízpercet se álltam vele ott. hogy tudja, a billentyűket lenyomni a hangszeren, nem világos, mindenesetre, hagytam ott neki, pár száll cigit, más nem volt nálam amivel, viszonozhattam volna, a zenéje által kiváltott érzéseket. lehet a pár szó, neki amúgy is többet adott, mint a cigaretta.  

kata, ugy emlékeztem meglinkeltem a képed, rosszul, nem direkt.. potolva lettek!

kata, ugye nem baj ha felrakom, amit mondtam, az a napi 12 nyitás, biztos 6 belőle én vagyok : ]

nem látja a kutya se.

már

máma egy csomót hunytam, bevoltam szorulva a lakásba, ágról szakadó szakadéként, elterültem benne mélyen

más
ne rettegj az élőkölt., félig-meddig nem is élek, biztos hallottál rólam szóbeszédet, esés a magasból, azóta, kicsit olyan mint a bónusz-kör flipperbe, vagy más forgó játékon
nehogy azt hidd, nem akarom megmondani, mit csinálj mert állati kiváncsi vagyok, mit váltok ki

no én nem vagyok profi, azt mondják, bár kinemállhatom, amatör költ., no nem, legyen nemhivatalos-firkász, de ha ez se jó, a cimkékért nem nagyon rajongok, remélem nem tünök mufurcnak, tudod, egyszer elkezdtem ezt a levelet, de elszállt, a dög,
  folytköv

mingyá' kitépegetem a hajam, oda hívom dét, mivel nincs vörld  telepítve, lektorálja legyen kedves a gépelményt amit a literára szándékozom, persze kényelmesen ül, olvassam föl, jóvan, de ha olvasom, hogy látod a helyesírásikat, föltápász, kecsesnek éppen nem mondhatóan a karfára telepszik, nem mellékesen az eszkép gombra is... az én hibám, miért a térdemen nyugtatom a klaviatúrát, és még csak dühös se lehetek.. oké-oké, én kérek elnézést, egy fasz vagyok... a jóhír, kiadják a verseim, remélem elkiabáltam

utolsó kérlek, olvass be a literásoknak, az a címe, elegem van, arról szól, hogy elegünk van a degradáló kijelentésekből, amit dicséret címen osztanak az arra érdemesülteknek, nem nekünk(bár lehet csak én vagyok a mínőség rombolo tényező ottan, nekem nem sikerült beolvasni nekik(lásd fent), ha nem érzed feladatodnak, ne tedd)        konkluzió, az nincs

de van, sanyarú sorsa van, annak aki, nem az árral úszik, meg az, nagy fasz vagyok, megérdemelem amit kapok...

elemér
bot'ba ment le elemér'
a sorban látja, isten él
tejet vesz, meg kenyeret
nagyot nézett elemér

két dolgot füznék hozzá, nem hármat

buldog névnapot elemér! ez egy..

kettő: tankó sírató károly, állat jó verseket ír/írt?

mivolt, a harmadik? oo, öregszem.. hoho, majd eszembe jut..

ha nem, nem az, tehet róla, amire először gondolsz, mert azt már jó-jó rég nem, na!

állat jófej ez a gerlóczy marci, nézd:

hótpiszok nyügös lettem valamitől, megmagyagyarázhatatlan okból, talán a korsó barna(?), de nem találgatok, kedves gyerekek, inkáb fölteszem nektek a tri-an-onos vét, amit a tri-an-onos pályázatra eszkábáltam a minap, ti azért valaminek, had örüljetek..

maj' megeszlek, úgy szeretlek..- suttogom székely káposztám fülébe

népszabis levélváltásom, a grefitiről:

[végre egy lap ahonnan válaszolnak]

Kedves Ford,
köszönöm észerevételeit, amelyeknek egy részével egyetértek. És köszönöm az écát: lehet, hogy legközelebb megpróbálkozunk a hülye plakátokkal.

Tisztelettel:
Bárkay Tamás

-----Eredeti üzenet-----
Feladó: Angyal Gábor
Küldve: 2005. február 21. 14:54
Címzett:        Bárkay Tamás
Tárgy:  TO: firka





-----Eredeti üzenet-----
Feladó: ford Q [SMTP:]
Küldve: 2005. február 21. 14:25
Címzett:        budapest@nepszabadsag.hu
Tárgy:  firka




Tisztelt szerk.!

egy két észrevételem ill. meglátásomat közölném Önökkel, a grefiti
fotópályázattal kapcsolatban.
arról nem szívesen vitatkozom, hogy mi a szép, mert ugye ez szubjektív, így
eltudom fogadni, hogy sokan nem tartják szép látványnak az összefestett
falakat, azért azon tessék elgondolkodni, hogy ennek a mûvészeti irányzatnak
komoly hagyományai vannak; pompei, lávában konzervált romjain, is leltek fel
grefitiket, már az ókori ember fölvéste  stikába a gondolatatait falra, hogy
az õsember barlang rajzait ne is említsem.
az is elgondolkodtató, és ez okból merem mûvészetként aposztrofálni, ezt a
'felháborító cselekedetet', hogy tanítják a képzõmûvészeti fõiskolán, a
matricázással egyetemben, ez van.
a képek közt láttam olyat, amin a firka, reklám tábla mellett szerepel. nos
kérdem én, mennyivel van több létjogosultsága ezeknek az outdoor marketing
eszközöknek, mint a falfirkáknak, miért szebb az egyik, mint a másik?
remélem nem okozok levelemmel kellemetlenséget, be ez kikívánkozott.
tisztelettel:
ford