a ma embere papírt hord a kútról, nem vízet, és nem vödörrel, hanem kocsival. valamikor meg az jutott az eszembe, hogy mehetek az út közepén, mert épp dohányzom. a biciglisek meg a járdán, mivel nincs károsanyag kibocsájtásuk. viszont én azért is, a közút közepén haladhatok, mert nálam mindig van jogosítvány - még meg is hosszabítottam, ha kocsit el is adtuk. lélekben továbbra is vezetek, ha akarom brummogok is hozzá: brőőbrőőőm. azért nem az igazi

utálom kovácskét hogy igaza van, és nagyon amatör azt mondani, hogy de igy akartam, még ha igy is akartam valóban. szart ne akarjál. nem haladtam semmivel. viszont elkezdetem keresni. és csalódott lennék, ha találnék, mert akkor nem mondhatom, hogy na ugye megmondtam, hogy nincs. beesett az öngyujtó az asztal alá, a többi meg kifogyott. nem is biztos hogy az asztal alá esett, mert benéztem alá, és nem volt ott. nem követtem a szememmel, amikor leesik, de hallottam, hogy nem esett messze, illetve, hogy földet ért. tehát, itt kell lennie valahol. és meglesz, mert nincs másik

tegnap este elküldtem sms-ben krisztinek, hogy mire hazaér brüsszelböl olvassa ki a metamorphosest, mert én ilyen rendes srác vagyok, csak jól titkolom. elküldtem, annak ellenére, hogy tisztába vagyok vele, hogy nem olvassa el, mert legkissebb gondja is nagyobb lesz. különben is, mért most kezdené el a kötelezőkkel való foglalkozást, így másfél év után, amikor arra ott van még a következő, vagy az azutáni élete, abban az esetben, ha tényként kezeljük az újjászületést. tehát nagyon jól tudom, hogy az a 25 ft kidobott pénz volt az ablakon, amibe az sms küldés került. mért küldtem el mégis? passzióból, pont azért, mert teljesen értelmetlen, és hiábavaló

a varázsló halála

varázsigéket mormol maga elé. néha beiktat egy hangos ordítást, ha a macskák közül valamelyik beüti az orrát valamibe. a kezével különös csuklómozdulatokat tesz, ahogy kotyvaszt. erősen görbe a tartása. semmi nem látszik az arcából a félhomályban, a csuklya is árnyékot vet. a mormogást újra kezdi, amikor meggyújtja a tűzet alatta. a felcsapó boszorkányláng megvilágítja a vonásait: komorak, elszántak, magányosak és tébolyult megszállotság csillog a szemében. kevergetni kezdi a folyadékot. a hangja egyre hangosabb. a varázsige kulminációjához ér - szinte már üvölt amire elkészül. hirtelen elhallgat, amikor beszúrja a karjába az injekcióstűt. a világ elsötétül

elkezdtem a kilenc történetet lefelé. visszefelé az első két-három sztorival végeztem, de mindig eszembe jutott, hogy seymour az ágy szélén. miközben a lány ott alszik a másik oldalon. becsuktam és lekaptam a dicket, amit még hoztam, a fejem fölül a táskából. ennek az elején meg many apja ugrik a busz elé, és ettől én is úgy elkenődtem, hogy azt se volt nagy kedvem olvasni, de folytattam. vagy ez, vagy nézhetem kikkel vagyok összezárva egy fülkébe, és kevés volt a hely a gondolkodáshoz, vagy a puszta szemlélődéshez

- fura dolog jön
- és aztán honnan?

az is rossz ha csinálni kell és az is ha nem csinálhatom. marad a búvárkodás a fürdőkádban, és építs te is várat varázs homokból!

viszket a kézfejem. vakarom önkéntelen. oda nézek. nabazki, rádióaktív pókcsípés

ugy érzem magam mint egy marionett báb. távoli eléréssel irányitanak. igazából, egy marionett bábnak nem is lehetnek érzései. csak fából faragták. elég paradox helyzet. azt mondta reggel a bábu "leginkább táncolni szeretnék", amin nem is csodálkozhatunk, hisz egy szinházi kellék. déltöl rendel az állatorvos, a macskát is el kell vinni hozzá. már rég volt. csak minden beleférjen ebbe a napba. ha nem fog, kilógunk belőle

nem indul az ürhajó

azt hiszem szeretnék ugy tullenni az egészen, hogy utána azt mondhassam látjátok nem tanultam semmit, és ti mégis azt hittétek, hogy mindent tudok

de kitoltak velem, hogy lezárták a hidat hajnalban. nem emlékszem mikor sétáltam margiton hóesésben. egy nyomtatott word üzenet várt a drót négyzethálóra tűzve, hogy a gyalogos forgalom szünetel. egy neon sárga mellényes ürge is integetett. kivettem a dugót a fülemből, de csak szervilisen azt ismételte, ami a papiron volt

kiirták egy általam is látogatott oldalra, kommentbe, hogy salinger is, meg burroughs is szientologusok voltak, ami meglepett. hülye vallásnak tünik. és valóban. némi kutatás után ezt találtam salingerről, ill. burroughsról. nagyon maszek